Emlékszel-e Dolly Bellre? [antikvár]

Amikor Chilébe indulsz A plocei temető felé haladva, a Sabura iskolájához vezető úton, a délelőtti váltás diákjai letették a táskáikat, és tenyerükkel megdörzsölték csipás szemüket: Hitler játszóterén egy igazi körhinta állt, kéttucatnyi faüléssel, amelyek vasláncokon lógtak a tetőszerkezet széles, színes peremén. A kopott fagerendák, láncok, deszkák és láthatatlan vezetékek halmazából a városnegyed reggelének csöndjébe berobbantak a trombiták, dobok, harmonikák hangjai, amitől a megtorpant gyermektestekben fölpezsdült a vér. Élő, ám valószínűtlen női hang hallatszott, és a gyerekek számára is követhető ritmusban olyan csodálatos szavakat mondott, amitől a gyerekek szeme elé köd ereszkedett, és látomásaik támadtak: „Amikor messzire indulsz, Chilébe, Chilébe, tudd, hogy ott minden nő bájos, mint egy tündér és szép, mint egy álom. Ajjaj, ajjaj - ott, Chilében!" így kezdődött, a tündérszép nőkről és a messzi Chiléről szóló dallal az otthon is és a haverok által is csak Dinónak nevezett Sabahudin Zolj tizenhetedik tavasza. A nevét Sa-