Emlékek folyama [antikvár]

A hajtómű A gyorsulás hátraveti Solomont a kapitányi ülésben, súlyként nehezedik a mellkasára. A jobbja a hasához nyomódik, a balja a párnázat-ra a füle mellett. A bokája nekifeszül a lábtámasznak. A rázkódás szinte ütésként éri, támadásként. Az agya a főemlősök több millió évnyi evolúciójának a terméke, de erre nincs felkészülve, így először úgy dönt, hogy megtámadták, azután úgy, hogy zuhan, végül pedig úgy, hogy ez csak valami szörnyű álom lehet. A jacht viszont nem az evolúció terméke, A riasztó tisztán információt közvetít. Mellékesen négy g-vel gyorsulunk. Öttel. Hattal. Héttel. Több mint héttel. A külső kameraképen a Phobos gyorsan elszáguld, azután csak a csillagmező látszik, változatlan állóképnek tűnik. Közel egy percig tart megértenie, hogy mi történt, végül Solomon megpróbál elvigyorodni. Küszködő szíve egy kicsit erősebben küzd áradó jókedvében. A jacht belső terét a narancssárga és a krémszín uralja. A vezérlőpanel egyszerű érintőképernyős modell, elég régi ahhoz, hogy a felszíne