Bővebb ismertető
Előszó
Ha van naiv festészet, akkor van naiv írászat is. Ez a kis könyvecske is az, nem akar több lenni. Célja, hogy az eltemetett emlékek újra napvilágot lássanak és örömet szerezzenek azoknak, akik abban a korban ékek, szenvedtek és elvesztették hozzátartozóikat. Tisztában vagyok azzal, hogy - mint minden más naiv dolog- ez is sok gyarlóságot rejt magában. Hemzseg a formai, stílusbeli, sőt még a helyesírási hibáktól is, de ezeket udvariatlanul hőseimre hárítom. Aki vezetett, vagy olvasott naplót, az tudja, hogy az effajta írások ezernyi emlék téglából építkeznek, szinte válogatás nélkül tartalmaznak jelentéktelennek tűnő adatokat és eseményeket.
Nem tudjuk, hogy ezek miért voltak fontosak számukra, mindenestre részei voltak életüknek és hűen jellemzik azt a kort, csakúgy, mint azok a kifejezések, amelyeket olvashatunk benne és melyek felett a népnyelv könyörtelenül átgázolt. A kor is átgázolt rajtunk, alig van család, ahol nem történtek ehhez hasonló tragédiák, csakhogy ott nem akadt krónikás, aki azokat tollhegyre tűzze.