Emlékeim [antikvár]

Tegnap, 1943 augusztus 26-án meglepetésszerűen ért előljárómnak az a felszólítása, írnám meg életem emlékeit. Én, aki minden erőmnek megfeszítésével igyekeztem kitörölni emlékezetemből azt a negyvenöt esztendőt, mely a Kármelbe-lépésemet megelőzte; én, aki még az azóta lefolyt huszonhat évet is szeretném az öntudatalattiságba süllyeszteni; én, aki csak a napokban faragtam ezt a rossz rigmust:"Útálom magamban azt, ki tegnap voltam.Meg vetem majd holnap azt, ki ma vagyok;Csak előre nézek a távolba, messze...Hol pályám végén a mennyország ragyog."és kavarjam fel azt a szennyes múltat...?!