Emberek, ne sirjatok!... I-IV. [antikvár]

Részlet: A házból ecetes szag csapott ki. Uborkát raktak el s a savanyú szag bambán keringett a levegőben. A ház előtt bágyadt bokrok éktelenkedtek, szomorú daganatai az esőre váró földnek. A verandás kopottas hintaszék várt a gazdájára. Délután háromnegyed öt órára járt az idő, a nap szárazon sütött, az utca üres volt. Legyek okvetlenkedtek a veranda peremén; egy fekete, tisztán tartott macska olykor utánuk kapott, de a macska megunta a játékot, lesuhant a lépcsőn és hirtelen nyoma veszett. A csend balgán és komoran nyujtózkodott az Amerikai Város szélén, közel a mezőhöz, messze a felhőkarcolóktól. A hanyatló nap rátűzte a csendre hideg sugarait. A természet merev cicomával diszítette fel a színtelen békét. A közeli országuton makacsul meredtek a magasba a telegráfpóznák, bárgyú felkiáltójelei a lapos csendnek. Az őszi alkonyban a verebek is elkerülték ezt a tájat. Még automobiltülkölés sem hallatszott, a szürke csendnek tehénbőgést pótló lármája.