Élt egyszer egy zöld cipellős néni... [antikvár]

rr •• ELSŐ TORTENET Ez a csodálatos születésnap A hetvenötödik születésnapján hajnaltájban Agnija Lvov-na Pcselinceva csodálatos álmot kapott fentről. Azt látta, hogy egy nyári réten fekszik, belélegzi a különféle növények meleg illatát, és gondtalanul néz a mély, sötétkék mennyboltra. Feje fölött susognak a százszorszépek és a pipacsok, a búzavirágok és a boglárkák, a cickafark tömör, fehér szirmai és a lóhere málna színű sapkái. Hirtelen az égre szaladt egy sötét hasú szürke kis felhő, és Agnija Lvovna hátrahajtott arcára a nyári zápor első cseppjei hullottak. Ettől a szelíd esőtől Agnija Lvovna felébredt, sajnálva, hogy ez a csodálatos álom véget ért. Az álom azonban valahogy furcsán távozott - részletekben: nem volt már nyári rét, és természetesen kék mennybolt sem a szürke felhővel, de a virágok illata megmaradt; feje a kedvenc párnáján pihent, de az eső ugyanúgy csepegett az arcára. Érzett ebben némi logikátlanságot, elcsodálkozott, és végleg felébredt. Kinyitotta a szemét. A feje fölött virágok lengedeztek! Igaz, nem pipacsok és százszorszépek, búzavirágok és boglárkák, hanem tarka őszirózsák, köztük pedig három hatalmas krizantém. Az arcára pedig a csokorból hullottak a vízcseppek. Agnija Lvovna eltolta maga elől a virágokat, és mögöttük meglátta barátnőinek, Varvara Szimeonovna Komisszaro-vának és Lika Kazimirovna Lenartovicsnak, Varezskának 5 ^