Bővebb ismertető
Részlet:
ELSŐ FEJEZET
Sietve megszülettem és egyéb kellemetlenségek
Tizenhárom éves koromban születtem, mert ekkor lettem társszerkesztője a Diákhumor című hetilapnak.
Tulajdonképpen két hónappal vagyok fiatalabb a koromnál, mert hét hónapra születtem holott a szokás az, hogy az ilyesmi eltart kilenc hónapig is. Nem tudom, miért siettem annyira, mert azokból az időkből emlékeim homályosak. Azt is csak másoktól hallottam, hogy eleinte nagyon pici voltam és gyenge, befőttesüvegek között töltöttem két hónapot, és talán ezért van az, hogy ma is honvágyam van, ha egy gusztusos befőttesüveget látok.
A Diákhumor című hetilapot a Kunstatter-féle papírkereskedésben sokszorosítottuk; az üzlet helyén ma is papírkereskedés van, csak az öreg Kunstatter nincs meg.
Társszerkesztőm, Kálnay Ferenc nevű osztálytársam és legjobb barátom, egyszerű zseni volt, semmi több. DE abbahagyta a zseniséget, mint ahogy mindent abbahagyott. Senki nem tudott olyan zseniálisan abbahagyni valamit, mint Kálnay barátom. Egészen zsenge ifjúságában már csodálatosan szép verseket írt, meg is jelent egy kötete, de aztán hirtelen abbahagyta a versírást, és mással kezdett foglalkozni.
Kálnay jóképű, izmos, jó alakú fiú volt, és volt benne valami meghatározatlan, megfoghatatlan, vad báj, így hát mindenki szerette.