Előled [antikvár]

Dögszag volt. Kérdeztem apámtól, mit érzek, ó'mondta, hogy azt. Hogy dögszagot. Közel van a vadászház, a beleket érzed. / Apám fel se nézett, csak a földet kémlelte. Orák óta jártuk az erdőt. Ahogy egyre sötétebb lett, ?tz egyre jobban féltem, mondtam is neki, hogy vissza kéne fordulunk, de nem figyelt rám. s Vért keresett. En is néztem a földet, néha rá is mutattam egy-egy gyanús csöppre. Ha tényleg vér volt, apám elismerően mordult. Rettegtem. Ha csak megreccsent egy ág, sikítani tudtam volna. Apám alig szólt hozzám, csak csendre intett, ha nyüszítettem., és húzott a karomnál fogú a. Hideg volt a keze. Gyűrű nem volt rajta. Ha összevesztek anyámmal, mindig levette, csak a helye látszott. Apám húzott a hideg kezével, én meg tartottam az iramot, mert ha kicsit is megtorpantain, rám förmedt, azt mondta, sietni kell, szedjem, a lábam. Amikor lassított, mindig azt hittem, megvan, amit keres, és visszafordulunk végre. Nem fordultunk vissza. Szürkületkor elővette a régi zseblámpáját. Remegett a fénye. Apám zöld katonakabátjából dohányszag áradt, a boréból alkohol. Nem gyújtott rá, mióta az erdőben voltunk. Biztosan ideges, gondoltam magamban, hallottam is, hogy folyamatosan szívja a fogát. Aztán elvétette a lépést, belegázoltunk egy pocsolyába, őszentségeit, én meg sírtam. A térdemig felszaladt a víz. Apa, nagyon fázom., mondtam neki, de húzott tovább, és mindennek elmondta a Jóistent. - 1-