Elit mesterlövész - Egyirányú út [antikvár]

PROLÓGUS Két SEAL-osztagos haverommal ücsörgök a coronadói Danny'sBar-ban. Bemutatnak egy alaknak. A legtökösebb gyerek, akivel valaha találkoztak, mondják róla. Ejha, gondolom magamban: nem ismerek a két ivócimborámnál keményebb fickókat; ha ők valakiről azt mondják, hogy tökös, az bizonyára úgy is van. A srác, akinek bemutatnak - hívjuk Gilnek -, körülbelül harmincöt éves, százhetvenöt centi magas, és nagyjából hetven kilót nyomhat. A beszélgetés kezdetben lassan döcög. A haverjaim közlik vele, hogy én vagyok az Amerikai mesterlövész című könyv társszerzője. Legurí-tunk néhány sört, miközben Gil tapintatosan, de alaposan kifaggat, hogy mi vitt rá a könyv megírására. Aztán megtudom, miért áll „kemény gyerek" hírében. Gilt az egyik bevetés alkalmával több mint tizenöt találat érte. Miután lecsúszik még néhány kör ital, Gil megmutatja nekem a ki- és bemeneti sebeket, amelyek a lábától a nyakáig minden talpalatnyi helyet beborítanak a testén. Nem holmi karcolások nyomait látom, hanem 7,62 X 39 AK-47-esből származó, rendes lőtt sebeket. Ami különösen megfog az egészben: Gil nem is annyira a harci hegeire „büszke", mint inkább arra, hogy sebesülten sem vonult vissza a harcból, egészen addig, amíg az orvoscsapat meg nem érkezett. Ez a könyv a SEAL-osztagok harcosairól szól, akik - ha kell, súlyos sérüléssel vagy nyomasztó túlerővel dacolva - minden veszedelemmel farkasszemet néznek. A könyv eseményei a képzelet szülöttei, de tényleges titkos bevetéseken alapulnak. Scott McEwen