Bővebb ismertető
Másfél esztendővel ezelőtt történt, hogy a Macmillan cég, a nagy angol-amerikai kiadóvállalat alelnöke Atlantába utazott „fölfedező körútra". Atlanta aránylag kis város, de a déli államok irodalmi életének egyik legfontosabb központja. Új írókat, új könyveket akart találni s amint megérkezett a georgiai városba, mindenki egy fiatal újságírónőről beszélt, akit Margaret Mitchellnek hívtak. írók és kritikusok, riporterek és szerkesztők mesélték, hogy Margaret Mitchell évek óta dolgozik egy regényen. Mr. Latham, a Macmillan Company alelnöke megtalálta az alkalmat, hogy megismerkedjék a fiatal írónővel, de nagy csalódására Margaret Mitchell kijelentette: valóban foglalkozott a regényírás gondolatával, de nincs semmi, amit megmutathatna.
Néhány órával azelőtt, hogy Mr. Latham el akarta hagyni Atlantát, megszólalt szállodai szobájában a telefon. Margaret Mitchell kereste; azt mondta, lent van az előcsarnokban és szeretne vele beszélni. Amikor a kiadó lement, a hall egyik pamlagán találta meg a fiatal írónőt - aki majdnem eltűnt két hatalmas kézirathalom között.
- Ha igazán el akarja olvasni, vigye magával - mondta sietve - de a kézirat nincs befejezve, néhány fejezetet többször is megírtam s a könyvnek egyáltalán nincs eleje. Nem akartam odaadni senkinek, csak a saját szórakoztatásomra írtam.