Eldorádó [antikvár]

Salvatore Piraccinak, az olasz parti őrség hajóskapitányának nehéz döntést kell hoznia: megtagadhatja-e a segítséget az általa megmentett asszonytól, akit az embercsempészek sok más illegális bevándorlóval együtt a sorsára hagytak a nyílt tengeren? A döntés azért nehéz, mert az asszony a bosszújához kéri a kapitány segítségét - fegyvert szeretne kapni tőle, hogy megölhesse azt a férfit, aki miatt elveszítette a gyermekét. Mindeközben valahol a tenger túlsó partján két fiatalember elhagyni készül hazáját. Úti céljuk a mesés gazdagságú Eldorádó, azaz Európa. Nem új életet akarnak kezdeni: azt remélik, hogy ott végre majd elkezdődhet az életük. Évről évre ez az álom késztet ezreket és ezreket arra, hogy életüket kockáztatva megpróbáljanak eljutni az ígéret földjére. Egy részüknek sikerül is - de milyen áron? Piracci kapitánynak elege van abból, hogy neki kell feltartóztatnia ezeknek az Európába igyekvő szerencsétleneknek a hajóit. Elege van abból, hogy ő eme nincstelen páriák álmainak gyilkosa. Hirtelen elhatározástól vezetve vásárol egy kis hajót, és elindul oda, ahonnan mindenki más menekülni igyekszik. Úgy érzi, a saját szemével kell látnia azt a földet, amelynek száműzöttjeit húsz éven át üldözte... A 2006-ban megjelent Eldorádó a szerző negyedik regénye, melynek megírására néhány, a nemzetközi sajtóban megjelent, az illegális bevándorlókról szóló cikk és tudósítás késztette Gaudét. A történet javarészt fiktív, ám némelyik regénybeli jelenet a valóságban is megtörtént - s ami még ijesztőbb, talán még ma is megtörténik.