Egyedüli út [antikvár]

Részlet: Tavasz volt. A megújhodó világ lehelletében minden előbújt élvezni a napsugarát. A parányi féreg épen úgy, mint a legkisebb fűszál. Az ember maga is újult reménnyel várta a természet teljes kibontakozását. Aki csak tehette, kiment a szabadba élvezni a balzsamos illattárt. Vidám kacagástól, gyermekek sikolyaitól visszhangzottak a város uccái. Az égbolt tisztán mosolygott. Ugy érzi ilyenkor az ember, hogy nincs senki, aki nem örülne az életnek.