Egy Széchényi varázsa [antikvár]

Előszó Ez a történet egy fiatal magyar diákról szól, aki átélte a második világháború borzalmait, a légitámadásokat, szülővárosának bombázását és Budapest ostromát. Szovjet katonák hurcolták el 1945 februárjában mint hadifoglyot. A náci megszállás idején családjával együtt aktívan segítette zsidó embertársait. A háború után évekig élt a szovjet kommunista terror elnyomása alatt. Hamis vádak alapján börtönbüntetés fenyegette, s hogy ezt elkerülje, áldiagnózis segítségével egy tüdőszanatóriumban talált menedéket. Az 1956-os forradalom alatt sebészként dolgozott Budapest egyik központi kórházában, ahová a harcok kitörése után az első áldozatokat szállították. A szabadságharc vérbe fojtása után, menekülni kényszerült. A szovjet hatalom kíméletlenül eltiporta a történelem egyik legtisztább forradalmát, amelynek a nyugati világ segítsége nélkül esélye sem volt a győzelemre. Ám a Nyugat hallgatott. Azokban a nehéz időkben hite, istenszeretete, a családja, a barátai és embertársai iránt érzett szeretete éltették. És még valaki, akinek varázsa magával ragadta és betöltötte a szívét, lelkét örökre. Soha nem adta fel a reményt, mindvégig kitartással küzdött azért, hogy szabadságban élhessen. A szerző reméli, hogy akik elolvassák a történetét, talán jobban fogják érteni és érezni azt a szeretetet, ami a magyar nép lelkében él, és hogy a jövő nemzedéke egy olyan képet kaphat erről a korszakról, amely tanulságul szolgálhat neki. Bár ez a történelmi regény valós élettapasztalatokon alapul, bárminemű hasonlóság élő vagy elhunyt személyekhez csupán a véletlen műve.