Egy regény hány halott...? [antikvár]

Lapél maszatos.
Tandori...? Nat Roid...? Tradoni...? - Egy regény hány halott...? - második könyve egy trilógiának, Az Egynyári vakjátszmának. Mindhárom kötetnek külön címe van, mindháromnak külön felépítése, mely a másik szerkezetével szinte teljesen megegyezik: például a könyvek mindegyikének hét-hét-hét része van, de a fejezetek, mottók jellege, a számozás, az idézőjelek a változatosságot szolgálják: olyan kaleidoszkóp, amit még egyszer aligha tud összeállítani az emlékezet. A trilógia - és külön-külön az egyes kötetek - befogadását nagyon könnyíti, hogy nem erőltet az olvasóra semmit: dús, dzsungeles; és a nagy terjedelmet ellensúlyozza az olvasás kötetlensége. A kaleidoszkóp légiessége, felhőjárásos változása, tűnékenysége. Emberi panoptikum is ez így. Valamint: két ember együttélése... különböző fajta létezők együttélése... együttélése a szerzőnek regényével... az elszakadás fájdalma, mely a megírással egyenlő. Én és nem én problémája... ezt már a "szerzőség" hármassága, kérdőjelessége is jelzi. A látszólagos improvizáció, "indiai-friz"-szerkezet belső törvényszerűségek rendjévé szilárdul fájdalmasan és derűsen... a csillagos és ész az erkölcsi parancs végül eggyé válik... de semmi el nem intéződik. Ez a "vakjátszma" kifejezés lényege: nem látjuk a végét, "csak egy nyár", amit élünk.