Bővebb ismertető
Amikor a házam épült fűrésszel, szöggel, kalapáccsal építették, úgy tákolták össze, mint egy ládát - füvön, páfrányon, vadvirágon kívül semmi sem termett az országút és a ház között. A háromszáz lépésnyi távolságon könnyű volt áttekinteni. A szomszéd kicsit messzebb lakik, de ő is látta, mikor fújom el este a gyertyát, mikor állok reggel a kúthoz mosakodni.
Ennek tizenöt éve, tizenöt év, legalábbis növényeknek és Dél-Amerikában (fegyenceknek mindenhol), sok idő. Ahol a tavaszt csak rövid pár hétre szakítja meg a télnek csúfolt ősz, a földbe szúrt kis platánágból terebélyes platán nő. Az óriás levelű katalpa egymagában is elrejt egy házat. Az őserdő fái megtanultak gyorsan nőni, hogy a növényrengeteg felett naphoz jussanak. A Kínából jött dió, az európai (avagy perzsiai) őszibarack megtanultak sietni. A mimózafa kétszer akkorára nő, mint a Róma körüli dombokon.
Lénárd 1910-ben született, Budapesten. 1918-tól Bécsben élt, ahol 1938-ban orvosi oklevelet szerzett. Még abban az évben Olaszországba költözött, ahol 1946-49 között a római Magyar Akadémia orvosa volt.
1951-ben Brazíliában telepedett le; a Dona Emma német telepes falu orvosaként. 1951-58-ban a Kultúra (Sao Paulo) című folyóirat főmunkatársa, 1968-70-ben a Charleston College (USA) görög és latin tanára. Olaszul főként művészeti, orvos- és művelődéstörténeti tanulmányokat jelentetett meg; verseit németül, prózai műveit angolul, magyarul és németül írta. Saját maga illusztrálta könyveit. A Brazíliában orvosként töltött nehéz, de izgalmas évekről a Völgy a világ végén című memoárban számol be, de irodalmi körökben elismert latin műfordítása Milne Micimackója is.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Völgy a világ végén (1967), Lehet valamivel kevesebb (1967), Római történetek (1968), Egy nap a láthatatlan házban (1969), A római konyha (1989)