Egy éj a szigeten [antikvár]

Szeptember 28. London KERESEM A FLAMINGÓMAT - Tényleg el akarsz küldeni egy távoli szigetre, hogy összeházasodjak saját magammal? Érzem, ahogy a pír felkúszik a nyakamon, miközben Alivei, a rémisztően rejtélyes főnökömmel szemben ülök a Women TodaynéX. Az évek során kért már tőlem néhány meglehetősen furcsa dolgot, de ez a mostani az összes eddigit felülmúlja. — Ez jogilag nem kötelező érvényű — mondja, mintha ettől jobb lenne. - Nézd. — Az orrnyergemet szorongatom, miközben gondosan megválogatom a szavaimat. - Az egy dolog, ha egy híresség a Vogue-n^ak adott interjúban kijelenti, hogy „saját magával lép házasságra", Ali. És teljesen más, ha a társkereső rovat majdnem harmincéves vezetője állítja ugyanezt magáról. Megbicsaklik a hangom, amikor kimondom a koromat; a számat mintha ragasztó tapasztaná össze. Amíg huszonkilenc és háromnegyed éves nem lettem, a harminc csupán egy újabb évnek tűnt, de most, hogy néhány hét múlva elérek ehhez a mérföldkőhöz, váratlan és kellemetlen szorongás kezdett el gyötörni. El voltam szánva - el vagyok szánva —, hogy nem csinálok belőle nagy drámát, ám úgy érzem, mintha valaki