Egy Don Juan kalandjai [antikvár]

Részlet: László Gábor, az ötvenéves Don Juan, a nők kedvence, aki azt szokta mondani, hogy ötvennégy éves korában ráér először megnősülni, egy nap elhatározta, hogy uj dologba fog kezdeni, miután még mindig nem mondott le arról az ifju korából megmaradt ábrándjáról, hogy neki meg kell gazdagodnia. Csak még azzal nem volt tisztában, hogy mibe kezdjen. Volt már jogász, iró, szinész, hivatalnok, de mindebből nem tudott vagyont szerezni. Meg volt ugyan az elegáns garconlakása, volt inasa és egyébként is elég jól élt, de meg volt róla győződve, hogy ő, ki egész életében minden dolgát ügyesen, okosan és élelmesen végezte el, még ennél is több kényelmes és jobb sorsot érdemel. Gondolkozott hát, hogy mihez kezdjen és rövid merengés után egyszerre élénken a homlokára ütött: - Megvan! Nagyszerü idea. Mindenki el lesz ragadtatva. Egész Budapest föl lesz vele és ami fő, ömleni fog az arany a zsebébe s belőle rövid időn belül dusgazdag ember lesz. Majdnem ujjongani kezdett az örömtől. Megveregette saját válltá, miközben a tükör elé állt. - No vén gavallér, ezt ugyan jól kieszelted. Most már csak vigyázz és azon légy, hogy sikerüljön is.