Egy asszony meg a lánya [antikvár]

ELSÖ FEJEZET O, azok a szép idők, mikor férjhez mentem, és odahagytam a falumat, hogy Rómába jöjjek. Ismerik a dalt: Esketöje idején a ciociara* Zsineget vagy bocskort visz az új házba. De én mindent odaadtam az uramnak, la zsineget is meg la bocskort is, mert ö volt az én uram, és mert felvitt magával Rómába, és én ennek örültem és nem tudtam, hogy éppen ott vár rám a balsors. Kerek volt az arcom, nagy fekete szemem ihatározottan nézett a világba, fekete hajamat, ami csiaknem a szememig le-nott, két kötélvastag fonatba szorítottam. Ha korallpiros szám nevetésre állt, kivillant a két fehér, szabályos, tömött fogsorom. Erös voltam akkoriban, s egy rongytekercsen a fejemen akár félmázsát is elvittem. Apám is, anyám is paraszt volt, mindenki tudja, de lazért olyan kelengyét adtak velem, akár egy kisasszonnyal, mindenből harmincat: harminc lepedőt, harminc párnahuzatot, harminc zsebkendőt, haoninc inget, harminc bugyogót. Csupa finom, nehéz lenholmit, amit anyám saját kezével font és szőtt saját szövőszékén, és némelyik ágyneműben ott, ahol azt látni lehet, még hímzett rész is akadt, sok-sok gyönyörű hímzéssel. Korallgyöngyeim is voltak a legdrágább fajtából, sötétpirosak, egy korall-nyaklánc, fülönfüggő aranyból meg korallból, aranygyűrűm korallkövel, söt, még egy melltűm is, szintúgy arany meg korall. Koralljaimon kívül volt néhány aranytár- ¦ Ciociaria Róma környéki hegyvidék. Az idevalósi nőket hívják ciociarának.