Egy asszony három élete I-II. [antikvár]

EGY LEVÉL Édes jó Nagynéném! Személyesen nem ismertelek, de gyerehJcoromhan gyakran törtem diót a sírköveden. Ez a kö még most is ott van a töbhi között, elődeim emelték őket Isten dicsőségére és az elhunyt rokonok emlékére. A legtöbb sírkő ebben a családi parcellában drágább és előkelőbb, mint a tied, de valami megmagyarázhatatlan okból mindig a te emlékkövedet szerettem a legjobban valamennyi között. Most, hogy már tudom rólad mindazt, amit azóta megtudtam, szinte azt kell hinnem, hogy szellemed, bátorságod, egyéniséged néhány atomja ott rezgett még a levegőben örök nyugvóhelyed körül és mágneses erővel magához vonta azt a kislányt, aki akkor voltam. Még most is emlékszem rá, hogy a század elején egy nyári napon szeretetem és hódolatom jeléül egy négylevelű lóherét tettem a sírodra. Így köszöntöttem erős lelkedet, mely a mult században szembeszállt az egész világgal, hogy kivívja igazát; nem mindennapi eset volt ez és annyira felkavarta a közvéleményt, hogy még egy francia király trónja is megingott bele. De hagyjuk az érzelmes bolondságokat. Valójában sokkal józanabb vagyok ahhoz, hogy komolyan higgyek ilyesmiben. Amikor diót törtem a sírköveden és négy-levelű lóherét hoztam neked, már harminc éve halott voltál és tested elporladt, lelked elillant nyomtalanul. Nem beszélgettem veled, csak játékos kíváncsiság vezette ujja- r.acliel FieM: Egy asszony három élote, I. 1 mat, amint kitapogattam aíst a furcsavonalú liliomot, amit egy régi kőfaragó vésett simára csiszolt sírkövedre. De harminc évvel rá megint csak a játékos kíváncsiság vitt rá, hogy kinyomozzam és kövessem kalandos életed vonalát. Megint megálltam sírköved előtt, mely semmit sem árult el felöled e szűkszavú feliraton kívül: itt nyuöszik HENRIETTE DESPORTES, Henry M. Fieid imádott hitvese, meehalt 1875 március 6-án. Csak ez a pár szó, melynek rövidsége mintha szándékosan dacolna a kíváncsisággal. Még azt sem árulja el, hol születtél. Meg sem említi Párizst. Semmi útmutatást nem nyújt arra nézve, hogy a szenvedély és gyűlölet minő lavinája szaggatott ki gyökerestül és sodort el az Óvilág-hól az Újvilágba! Olyan ez a sírfelirat, akár egy szárazon recsegő galy, melyen semmi nyoma sincs már tarka virágnak, zöld levélnek — életnek! És mégis elég volt ahhoz, hogy varázsvessző módjára útbaigazítson egy nem mindennapi egyéniség titkai felé; egy családi legenda nyomdokain haladva, egy válóban megtörtént regényre bukkantam! Egy fél évszázaddal ezelőtt minden sírfelirathoz néhány kegyes szót fűztek, egy bibliai verset, mely különlegesen illett a kő alatt nyugovó halott életéhez és tetteihez. Miért van az, hogy ebben a kőligetben éppen a te síremléked az egyetlen, mely nem árul el semmit a múltról, a sorsról, az emberek ítéletéről? Erre a kérdésre csak te tudnál válaszolni. Henriette néném — és csak te tudnád, megfogalmazni azt a mondatot, mely sírfeliratodból hiányzik.