Égő föld [antikvár]

Részlet a könyvből: Hajnal óta türelmetlenül ácsorogtak Brigetió piacán. Negyvenen voltak; pelyhedző állú, jól megtermett s elszánt legény valamennyi. Alboin herceg maga szemelte ki őket a longobárd főnemesek családjából. Egyikük sem tudta még, merre vezeti majd őket, északra a rokon szászok vagy szilingerek, a markománok vagy kvádok közé, távol nyugatra burgund vagy frank föl felé, vagy talán délre, Szirmiába. Alboin elhárítóan intett, ha valamelyikük szóba hozta az út irányát. Fegyverben jártak mind, fenyegető erős pallossal és kerek kis pajzzsal. Csak a herceg volt fegyvertelen; hajadonfőtt állott köztük, rozsdabarna dús haja oldalt csimbókba volt kötve, betakarta fülét és kondorítva verte izmos nyakát. A szája körül és az állán lehelletnyi szakáll serkedt; kivereslett orcával nézte Pemmót, aki a kovácsok műhelye előtt új pallosát próbálgatta.