Dzsingiz Khán [antikvár]

A Góbi sivatag vigasztalan, kietlen homokján több mint hétszázötven évvel ezelőtt egy kis nomádgyerek pillantja meg a napvilágot. Földönfutó, mint egész fajtája. Joggal mondhatjuk róla: "kebelén kenyere, hátán háza!" Ma itt, holnap száz mérfölddel arrébb... Ez a gyerek Temudzsin, a későbbi Dzsingiz khán, a világtörténelemnek talán legnagyobb rejtélye. Katonai és politikai lángész. Stratégiai géniusza tündöklőbb, mint Napoleoné, alkotásai hosszú-hosszú ideig túlélik. Utódai eljutnak egész az Adriáig, keleten a Sárga-tengerig, délen Jeruzsálemig. Közben Batu khán és Arany Hordája legázolja hazánkat, megveri Liegnitznél a lengyel-cseh-német hadakat. Úgy látszik, hogy semmi sem állíthatja meg őket... csak titokzatos parancsok, amelyek hazahívják a győzelemittas mongol seregeket. Az ezredforduló világrengető eseményei közepette a legaktuálisabb könyv Dzsingiz khán története. Titokzatos mint ember, rejtélyes mint uralkodó, misztikus mint keleti ember. Egy-egy megmozdulására virágzó, nagy, legyőzhetetlen birodalmak omlanak össze. Kína, Perzsia, India, Oroszország egymás után illeszkedik be a mongol világbirodalomba. Megjelenése és eltűnése olyan, mint lángoló üstökösé: váratlanul jön, megrémíti a világot és eltűnik a semmibe. Története épp ezért izgatóbb, mint bármilyen regényhősé. Az olvasó előtt sorról-sorra nő, magasodik, terebélyesedik a mongol világhódító csodálatos alakja, betölti irtózatos csapás gyanánt az egész ismert világot és az emberek nem tehetnek mást, mint leborulnak a templom hideg márványára és fohászkodnak: "Uram, fordítsd el tőlünk haragodat!"