Dzsessz [antikvár]

Tél van, 1926.január eleje, nyolc évvel a világháború után. A Város a kivívott béke, a húszas évek, az új zene eufóriájában él. "Végre, végre minden a jövő.... most valami új jön. Figyeljetek. Ott megy a régi szomorú világ. Csupa ócskaság, limlom, menthetetlen kacat. Ahogy eddig mindenki élt. Felejtsétek el. A történelemnek ezennel vége, minden a jövő.," Ám ebben a lázas hangulatban véres tragédiára kerül sor azok között, akik "vonatháton táncoltak fel" a Városba, Délről és Nyugatról, a jobb élet reményében, valamikor a század hajnalán. Joe Trace, az ötvenvalahány éves piperecikkügynök agyonlövi tizennyolc éves szeretőjét, Dorcast, a temetésen mindenre elszánt keményen gürcölő felesége, Violet - aki nem mindig tudja mit csinál, s a legszívesebben a madaraival beszélget - konyhakéssel akarja összevagdosni a halott arcát. Ebből a morbid bevezetőből ágazik szét a történet múltba, jelenbe, jövőbe. Zenei aláfestése nemcsak az ekkoriban születő nagyvárosi dzsessz, hanem a sokkal ősibb blues is, hiszen a rabszolgaság máig, a huszadik századig ható következményekkel bélyegezte meg Amerika fekete lakosságát. Ültetvények, négervadászok, háborodott rabszolgautódok, lincselések, fehér anya mulatt gyermeke, az elnyomottak első politikai frusztrációi, első faji fensőségérzetei - mindezek ott bújkálnak a Városban végbement melodráma mögött.