Bővebb ismertető
Dudorászi, vagy egy haszontalan ember
Ej, ne mondjátok folyton, hogy ennyi meg amannyi boldogtalan ember jár a földön, akinek csak teher az élet és rogyadozva hurcolja szívét az örökpihenőhely felé. Vannak még olyan emberek is, akik az apró örömöket éppen úgy megbecsülik, mint a nagyokat. Utóvégre nem csinálhat mindenki ternót életében, meg kell elégedni kisebb eredményekkel, - mond az az öreg úriember, aki egykor X-ben egy nagy fa alatt üldögélt és mesemondással foglalkozott, ha éppen nem volt dolga a sétapálcájának a körök, vonalak, rejtelmes ábrák homokba való rajzolgatásával. - Itt volt például az én szomszédom : Dudorászi.
Bizonyára más neve is volt őkelmének, amely névre az adóintők és más hivatalos írások szoktak felfigyelni egy fiókban, ahová emberünk pedánsan elrakosgatta őket. De én már csak így neveztem őt egész életemben ama napsugáros kedvénél fogva, amely mindent derültté, szinte az élet kincsévé tett körülötte. Dudorászi, ez az öreg haszontalan volt a legízesebb ember, aki praxisomban előfordult, pedig mindig a vidám embereket keresgéltem, nem pedig a kókadt szerencsétleneket. Már ez is külön tanulmányt érdemelne, hogy X-ben szomszédom hogyan szokott felébredni.