Drága élet [antikvár]

„Bizonyos dolgokra azt mondjuk, megbocsáthatatlanok, vagy, hogy soha nem fogjuk megbocsátani magunknak. De megbocsátjuk – mást se teszünk.” Alice Munro különleges képessége, amellyel elénk tárja egy élet lényegét, legújabb kötetében is tetten érhető. Mindig képes rávilágítani arra a sorsfordító pillanatra, amikor egy véletlen találkozástól, egy meg nem tett lépéstől vagy egy váratlan sorsfordulattól visszafordíthatatlanul megváltozik minden. Legújabb könyvének legnagyobb érdekessége, hogy négy olyan darabbal zárul, amelyek a szerző gyerekkorában játszódnak, bevallottan önéletrajziak, és felidézik azt a világot, ahonnan ez a rendkívüli pálya felívelt. Ez az egyedülálló elbeszélő tehetséggel megalkotott, hol elképzelt, hol valóságos közeledésekről és távolodásokról, elindulásokról és megérkezésekről, véletlenekről és kimódolt aljasságokról, veszélyes és veszélytelen vágyakról szóló tizennégy történet ragyogó, kitörölhetetlen képet fest arról, milyen furcsa, ijesztő, kegyetlen és különleges tud lenni az életünk, és a minket körülvevő világ, amelyben így vagy úgy létezünk. Alighanem Alice Munro ezzel a kötettel búcsúzik az irodalomtól, ezt a tudást hagyja ránk örökül. „Nálam Alice Munro a befutó a legnagyobb kortárs észak-amerikai író címére.” Jonathan Franzen a Magyar Narancsnak