Cukrászbolt a narancsfához [antikvár]

1. fejezet AMSZTERDAM, 1664 Az üstökös úgy suhant végig az amszterdami háztetők fölött, mintha rézmetsző tolla rajzolta volna a mennyboltra. Lassan, egyenletesen haladt keletről nyugat felé, maga után húzva aranyszínű csóváját. Nyomában felfénylett, majd fokozatosan visszasötétedett a téli ég. A járókelők megtorpantak, a nyakukat hátraszegve, megbabonázva követték az égitest útját. - Lángos csillag! - suttogták halálra váltan. - Rossz jel! Szörnyű csapás vár ránk! - A pestis! - kiáltotta valaki, és egyre többen csatlakoztak hozzá. - Visszatér a pestis! Egyikünk sincs biztonságban! A fiatal nő megállt az összeverődött tömeg szélén, magához szorította a hóna alatt tartott papírtekercset, és ő is felfelé fordította a tekintetét. Az üstökös már az Újtemplom fölött járt, fényében felragyogott a hatalmas napóra aranyszínű mutatója, amelyhez a város összes óráját hozzáigazították. Átsuhant az új városháza felett, megvilágította az épület négyemeletnyi ablaksorát, a Békét, a Bölcsességet és az Igazságot ábrázoló szobrait, harangtornya tetején a hajó formájú széljelzőt, a büszke város jelképét. - Amszterdam népe! Bánd meg a bűneidet, különben lesújt rád az Úr haragja! - rikoltott fel a lány mellett egy hang, és