Csodalány [antikvár]

PROLÓGUS 1999. augusztus 10. Egy átlagos napon Faithnek és nekem nem kellene otthon lennünk, amikor anyám rám csörög, hogy meghívjon bennünket, nézzük meg az új koporsóját. — Mariah! — hallom meglepett hangját. — Mit keresel te otthon? - A zöldséges zárva volt - sóhajtok. Az öntöző elárasztotta a terményeket. A tisztítósnak pedig meghalt valamelyik családtagja. Nem szeretem a meglepetéseket. Listák szerint létezem. Sőt, valójában gyakran elképzelem, hogy olyan az életem, akár egy szeptemberi határidőnapló - gondosan kategorizált és rendszerezett: változatlan. Ennek okát leginkább építész végzettségemnek tulajdonítom, no meg eltökélt szándékomnak, hogy idős koromban nem leszek olyan, mint az anyám. A hetem valamennyi napját egy bizonyos rutin jellemzi. Hétfőnként az apró babaházak vázain dolgozom, amikhez kedden építem meg a bútorokat. A szerda az elintéznivalóké, csütörtökön kitakarítom a házat, pénteken pedig a hét közben felmerülő vészhelyzeteket oldom meg. Ma, szerda lévén, elvileg felkapom Colin ingeit, beugrók a bankba, és elintézem az élelmiszer-bevásárlást, pont annyi idő alatt, hogy még hazavezethessek kipakolni, és épp odaérjek Faith egykor kezdődő balettórájára. Ám most, rajtam kívül álló okok miatt, túlságosan is ráérek.