Bővebb ismertető
Kötéstábla / borítója kopott
Nagy Vencel nyomdai betűszedő egy napon elveszíti szeme világát, de miután betegállományban csak egy évig lehet, egy év után keresőképesnek nyilvánítják. Újra dolgozni jár, ám egy apró körülmény - tudniillik az, hogy vak - sok bosszúságot, s nem kis kalamajkát okoz. Vencel olyan ember akar lenni, mint a többiek, így alkoholista lesz, s tévedésből mindennap agyonkakaózza magát. Otthon felveri a ház lakóit, zajong, vagyis éjjelente az udvar közepén a Himnuszt énekeli... Segítőkész emberek hada siet a családot megmenteni: nap mint nap feljelentik a züllött apát, hogy ne tudja fizetni a kirótt bírságokat... Vencel, hogy megköszönje a sok segítséget, amit a családja kapott, nagy tettre szánja el magát. Schwajda György második kisregénye az álhumanizmus paródiája.