Csillagok vigyáznak [antikvár]

Az író mondja a regényéről: A tizenhetedik század végén járunk, Thölöly Imre török földre szorult foszladozó táborával, II. Rákóczi Ferenc nem készült még fel történelmi szerepére, Károlyi Sándor várába húzódva máris két vasat melegít a tűzben, az ország akár egy siralomház. Dúlt falvak, fölégetett mezővárosok, megbecstelenített, tébolyba kergetett leányok, erdőkben bújdosó kurucok, szökött jobbágyok, Tokaji Ferkó és Esze Tamás sóval szekereznek, a kockák mellé pedig ingyen adják a szabadság igéit, kuruc posták igyekeznek az Al-Duna mellé s vissza, a "nagy tűz" kihunyt ugyan, de nem sikerült végképpen eltaposni, fölcsillan a zsarátnok alól. A magára hagyott, idegen zsoldosoktól kínzott, urainak igája alatt senyvedő nép mégis hősöket teremt Órás Andrástól Tokaji Ferkóig, illetve Csáni Jánosig, és merész fölkelésbe tör. Bár eleve reménytelennek tetszett ez a fölkelés, mégis a legfőbb reménység volt akkor, bizonyosság, hogy a nép balsorsa mélyén sem adja fel emberi jussát. Esztendők óta ennek a kornak a légkörében élek, kútfőit gyűjtöttem, öreg iratcsomókat bontogattam bolthajtásos levéltárak asztalán, a kuruc hegyvidék rejtelmes erdei ösvényein bolyongtam, elzarándokoltam a Filemilék útjára, hallgattam a Zsólyomka vizének a meséjét, ormokra kapaszkodtam, ahonnét valamikor Tokaji Ferkó szegénylegényei vigyáztak, Hegyalja mezővárosaiban kutattam a hagyomány maradékát, régi temetők csöndjét faggattam. Nem csupán a közélet hullámverése izgatott, hanem a mindennapok futása is. Történelmi utazásra hívom az olvasót, s ha úgy érzi, hogy hazafelé vezeti, szerény munkám tetézve nyeri jutalmát.