Csendes Don I-II. [antikvár]

Táblák sarkai kopottasak.
Szélesen, lustán, fenségesen hömpölyög a kozákok kedves folyója, a csend Don. Büszke nyugalmával, kedves derűjével. sötét örvényeivel, szilaj áradásával mintha jelképe volna népének. Ennek a százados hagyományok, új vágyak és igazságok formálta népnek a fia Grigorij Melehov, Solohov nagy regényének hőse. A háború véres céltalanságában felébred benne a vágy emberibb világ után, de ezer szál köti a múlthoz, egy idejét múlta társadalmi rendhez. Az író nagy erővel ábrázolja töprengéseit, vívódásait, bukásait és győzelmeit, hányódását forradalom és ellenforradalom között. Világok vajúdása közben bontakozik ki mesterien megrajzolt szerelme egy kozák asszony, Akszinya iránt. Részlet: A Meljehov-porta a falu legszélén fekszik. A jószágudvar lécajtaja északra szolgál - a Donra. Nyolcöles ereszkedő a zöldre mohosodott krétabütykök közt, és máris itt a part: a gyöngyfényű kagylótelep, a hullámok csókdosta kavics cakkos, szürke szegélye és odább a szélkorbácsolta, acélkék fodros Don árja. Keleten - a szérű fűzvesszőből font sövénye mögött a Hetman-dűlő, összes ürömtenger, lópaták tiporta, szürkésbarna szívós útilapu, a hármas útnál kis szentképes fa; a mögött; délibáb hullámaiban úszó puszta nyúlik a végtelenbe.