Csapda az őserdőben [antikvár]

Részlet a könyvből: Nyári délután az erdőben - Take care! Vi-i-gyá-á-za-at! - kiáltotta indián kísérőm. Tábori tüzünk hamvadó parázsánál ültünk, éppen most fogyasztottuk el a magunk készítette ebédet. Szemmel követtem az indián tekintetét, de nem láttam semmit, ami indokolta volna figyelmeztetését. Hirtelen felemelte jobbját és a magasba mutatott. Föltekintettem; fejünk fölött, meglehetős magasan, kopasz fejű sas keringett a levegőben. Szűk körökben csapongott, alulról nem is látszott, hogyan mozgatja kiterjesztett szárnyait. Sejtettem, hogy zsákmányt pillantott meg azon a helyen, ahová az indián mutatott. A következő percben összerezzentem, közelből, alig két-három méternyi távolságból csörgő-kígyó csörgése hallatszott és csakhamar elő is bukkant a veszedelmes állat. Éppen most bujhatott ki az erdőből, legalább egy méter hosszú volt. A homokos, napsütötte tisztáson megállt egy pillanatig. Dühösen pislogott felém apró, szemhéj nélküli szemével s a farkával rémesen csörgött. Önkéntelenül fegyveremhez kaptam, amely mellettem hevert a fűben. A szörnyeteg félelmetes gyorsasággal siklott felém s engem mélységes gyűlölet fogott el: - Talán még lelőhetném, mielőtt elérhet villámgyors kígyózásával, - cikázott át agyamon a gondolat. Fölemeltem puskámat.