Családmesék [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott, könyvtest deformált
Van-e a kavicsnak lelke? S mit pletykál az öreg, rekedtes hangú zsebóra, ,akit' mellesleg Zégernek hívnak? Lehet-e barátunk a duruzsoló szamovár? Higgyünk-e a gumibéka időjárási előrejelzésének? Kun Erzsébet családmeséi igazi tündérvilágba kalauzolnak, de olyan tündérvilágba, amelyben vaskosan valóságízű minden. Ebben a családban hétköznapiak a csodák: tárgyak elevenednek meg és beszélnek, boszorkányok érkeznek uzsonnára, manók szaladgálnak ki s be. S míg velük szárnyal az olvasó képzelete, szinte észrevétlenül belelát egy peremvárosban dolgozó orvos nagyon is földhözragadt gondjaiba és abba is, milyen gazdaggá tehet síron innen és túl a szeretet, amelynek összekovácsoló ereje elnyűhetetlenné edzi az emberi kapcsolatokat és értelmet adhat az egyedüllétnek is. Filozófia, játékosság és humor ötvöződik a könyvben, éppen olyan arányban, ahogy a három fogalom az életben is elegyedik. Mert bármilyen áradó kedvvel mesél a szerző, igaz meséket ír, s aki tud szeretni, hinni fog neki.