Bővebb ismertető
RÉszlet:
A fiatal Louis Robinet gróf kissé bizonytalanul, inogva ült lassan baktató lova hátán. Egy ilyen viharos, átmulatott éjszaka után ez érthető, és csoda, hogy egyáltalán nyeregben képes maradni. Persze, ehhez már hozzá is szokhatott, hisz szinte évek óta, nem is nagyon volt olyan éjszaka, amit a kastélyban töltött. Az ital, a nők és a mulatozás volt az élete, amit természetesen az édesapja nem nézett jó szemmel, de hiábavalónak bizonyult mindenfajta próbálkozása, hogy jobb útra térítse, kudarcot vallott.
Szemei le-leragadtak, ilyenkor erőteljesen oldalra billent, mire magához tért és megpróbálta visszanyerni egyensúlyát, ami nem volt egyszerű manőver számára. Sokszor már csak a lova szőrébe kapaszkodva maradt a nyeregben, s hogy nem pottyant le a földre, azt elsősorban Marionnak, okos lovának köszönhette.
A nap lassan előbukkant, virradni kezdett. A hatalmas családi birtok határához érve kissé megkönnyebbült, sikerült épségben hazatérnie. Elfordította a fejét, és egy nagyot sóhajtott. A szíve elszorult, a szemét elfutotta a könny, mint minden alkalommal, amikor eltűnt kishúgára gondolt. Öt éves volt és gyönyörű! Imádta minden mozdulatát, ahogyan beszélt, ahogyan nézett rá, ahogyan nevetett, de leginkább, azt, amikor az ölébe telepedett, két karját a nyaka köré fonta és hozzá simult. Ilyenkor valami különös érzés szállta meg, amit nem tudott szavakba foglalni, csak érezte, hogy ez mennyire jó! Már tizennégy év telt el, de a fájdalma, a hiánya épp oly elevenen él benne, mint azon a délutánon. A család egy birtok vásárlása céljából utazott a Loire folyó környékére, ahol apja, Émile Robinet gróf már kinézte a
5