Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol [antikvár]

Tizenketten vannak az elbeszélők, különböző nemű, korú, más-más társadalmi réteghez tartozó és foglalkozású mesélők, akik vagy életük egy kiemelt pillanatát, vagy egész addigi életüket sűrítik egy rövid történetbe. Egy öregedő rocksztár, akit véletlenül mégis megérint a szerelem; egy szintén szerelmes mérlegképes könyvelő, aki a nővéreivel bérel közös lakást; egy anya, akinek második magzata elhal, miközben mindenre kiterjedő változásokat indított már el a család életében; eltávos kiskatona, aki a bátyja árnyékában él; egy állatorvosnő, aki részeg megerőszakolóit józan fejjel heréli ki. Anna Gavalda novelláskötetének minden darabja egy váratlan fordulatra épül, arra a pici csavarra, melynek működésbe lépése után minden, ami korábban történt, mást jelent. A szerző hol humorral, hol távolságtartással, hogy együttérzéssel, hol megvetéssel viszonyul szereplőihez: a langyos szerelmi vágyakozás úgy keveredik Gavalda történeteiben az egyszeri ember legmegrázóbb drámáival, mint a parfümpára és a kutyaürülék szaga a Champs-Élysées-n. "Azt mondta, csak egyet kérek tőled. Hadd szagoljalak meg. Nem feleltem semmit, erre elmondta, azóta végig, ezeken a hosszú éveken át visszakívánta a szagomat. Mélyen zsebre vágtam a kezem, nehogy... A hátamba került, és ráhajolt a hajamra. Így maradt jó ideig, és én szörnyen éreztem magam. Az orra lekalandozott a tarkóm vájatába, a fejemen körözött komótosan, végigaraszolt a nyakamon a gallérom pereméig. Nagyokat szuszogott, de a kezével nem ért hozzám. aztán meglazította a nyakkendőmet, kigombolta az ingem két felső gombját, és éreztem a jéghideg orra hegyét a kulcscsontomnál, én, én... Tettem egy hirtelen mozdulatot. Ő fölegyenesedett a hátam mögött, és rátenyerelt kétfelől a vállamra. Elmegyek, mondta. Kérlek, ne mozdulj, ne fordulj hátra. Könyörgök. Könyörgök. Nem mozdultam. Amúgy sem mutattam volna neki a duzzadt szememet meg az eltorzult pofámat. Vártam egy jó darabig, aztán elindultam a kocsimhoz."