Clara [antikvár]

PROLÓGUS 1868. december 23. New York, New York Karácsonyi ének édes dallama szűrődött be . az utcáról a dolgozószobájába. De ez mit sem változtatott a kedvén, és azon sem, amire készült. Andrew Carnegie a St. Nicholas Hotel fényűző lakosztályában, a fekete diófa íróasztal mögött ült, kezében a töltőtollával, és épp megszállottan írt valamit. Most megállt, kereste a megfelelő szót. Körbepillantott a legújabb típusú gázlámpákkal megvilágított helyiségben: mintha először látta volna. A falakon nehéz, sárga brokáttapéta, az ablakokat vastag aranyzsinórral összefogott sötétzöld bársonyfüggöny keretezte, remek kilátás nyílt innen a Broadwayre. Tudta, hogy ez a legjobb lakosztály egész Amerikában, talán még Európában is. És bár ez a tudat korábbi New^ York-i látogatásai alkalmával örömmel töltötte el, most egyenesen visszataszítónak tűnt. Úgy érezte, a függöny aranyzsinórja kötélként tekeredik rá, az tartja ebben az előkelő börtönben. Az anyjával is összeveszett rajta, hogy valahol máshol kellene megszállniuk, valami kevésbé hivalkodó helyen. Szerette volna, ha a lakóhelyén nem kísértenek az emlékei Claráról, bár ezt nem mondta ki hangosan. Már nem tűnt