Callista [antikvár]

I. FEJEZET Astarte ünnepe A III. század közepén az óriási Római Birodalom egyetlen tartományában sem öltött a természet ünnepibb ruhát, és sehol sem fejlődött ki vidámabb élet, mint Afrikában. Karthágó volt a tartomány fővárosa, Sicca pedig a központja. Sicca a település római székhelye volt, és egy dombvonulatot lezáró, meredek magaslaton feküdt. A dombvonulat északi és keleti irányban húzódó hegylánchoz kapcsolódott. E vad és terméketlen magaslatokról a szem kellemes meglepetéssel siklott át az ellenkező déh és nyugati tájakra, ahol erdős és ezer színben játszó rónaság húzódott mérföldekre, s a kilátást a távolban csak az Atlasz egyre magasabbra kapaszkodó hegylánca és a sötét, famasztikus alakokat öltő Numídiai-hegység határolta. A város közvetlen közelében pompás fasorok, őserdők maradványai, a gazdagság és bőség alkotta díszes parkok, kertek, szőlők, szántóföldek és mezők váltották egymást. Ez a tágas térség simának tűnt a város északi oldalának hegyeivel vagy a látókört délen és nyugaton határoló hegykúpokkal és sziklacsúcsokkal összehasonlítva, de amint a nap folyamán fény és árnyék borította, mégis valami dombok és völgyek alkotta tarka szőnyegnek látszott. Lejtőin és a mélyebben fekvő részein narancsligetek és gyümölcsöskertek, olajfa- meg pálmaültetvények terültek el. Nyugatról északra tekintve, az egyre sűrűbben és sötétebben egybefolyó zöld tájban két, jól megépített, szétágazó hadiút látszott. Mindkettő egyenesen a Földközi-tenger felé tartott, az egyik Róma régi vetélytársa, Karthágó felé, a másik a numídiai Hippo Regius felé.