Büszkeség és balítélet [antikvár]

61 ső fszjszzízt Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit. - Kedves Bennet - mondta Mrs. Bennet férjének egy napon -, hallotta már, hogy Netherfield Park végre bérlőre talált? Mr. Bennet azt válaszolta, hogy erről nem tud. - Pedig így van - erősködött az asszony. - Mrs. Long az imént járt itt, és mindent elmesélt. Mr. Bennet nem felelt. - Nem is kíváncsi, hogy ki a bérlő?! - kiáltotta az asszony türelmetlenül. - Úgyis tudom, hogy el akarja mondani, halljuk hát, nem bánom. Az asszonynak nem kellett több biztatás. - Nos, kedvesem, ha mindenáron tudni akarja: Mrs. Long azt a hírt hozta, hogy Netherfieldet egy vagyonos fiatalember bérelte ki Észak-Angliából; négylovas hintón jött le hétfőn megnézni a birtokot, s annyira megtetszett neki, hogy tüstént megegyezett Mr. Morisszal; Szent Mihály napjáig beköltözik, a cselédség egy része pedig már jövő hét végén a kastélyban lesz. - Mi a neve? - Bingley. - Házasember? Nőtlen? - Nőtlen, drágám, persze hogy az! Nőtlen ember, méghozzá vagyonos; négy-ötezer font az évi jövedelme. Mit szól, milyen szerencse ez a mi lányainknak! - Hogy érti ezt? Mi köze van ennek a lányokhoz? - Drága Bennet - felelte az asszony -, ne legyen ilyen tuskó! Természetesen arra gondolok, hogy egyik lányunkat feleségül veszi. - Talán ezzel a szándékkal telepszik itt le? 7