Botrányos bajkeverők [antikvár]

Prológus Amszterdam 1818 Leszállt a sötétség. Isabella Cale, aki épphogy betöltötte a tizennyolcat, újdonsült férje, Victor nyakába kapaszkodott, miközben a férfi becipelte őt a lány régi szobájába a nővére, Jacoba házában. Isa nem örült ennek, de így biztonságosabbnak vélte, mint ha Jacoba a saját lakásukban gondozná a betegsége alatt. Nem akarta, hogy a nővére az ékszerutánzatok körül szaglásszon - hiszen Isa még a férje elől is rejtegette őket. Victor pedig hallani sem akart arról, hogy betegen egyedül hagyja fiatal feleségét. A lány felnyögött. Nagyon remélte, hogy mindenkivel sikeresen el tudja hitetni: súlyos beteg. A férje sohasem jöhet rá, hogy az egész csak ámítás. így is épp elég nehéz volt számára a már egy ideje tartó színjáték. Az ékszerboltban kellett volna dolgoznia egész álló nap. Victor aggódó tekintete most tovább nehezítette a dolgát. Egyetlen hete voltak csak házasok, és Isa egyáltalán nem akarta őt becsapni. De sajnos nem volt más választása. A férfinak is jobb így. Meg Isának is. - Biztos vagy benne, hogy rendbejön? - kérdezte Victor Jaco-bától, miközben óvatosan befektette Isát a régi ágyába. - Csak egy kis pihenésre és babusgatásra van szüksége. - Jacoba takarót terített lsára. - Kislány kora óta rendszeresen meg kell küzdenie ezekkel a rémes torokfájásokkal. Sosem tart egy hétnél tovább. Jól tetted, hogy idehoztad! Nem jó, ha egyedül van. Isa a nővére kedves szavaitól régebben mindig biztonságban érezte magát. De minden megváltozott, amikor az apjuk, aki órakészítő mester volt, hat évvel ezelőtt meghalt. Ekkor ugyanis 9