Boszorkányok éve [antikvár]

16^5. kora szepttmber SZERDA 1. A felkelő nap első fénye már a kertben találta. Gyógynövényeket kellett gyűjtenie: rozmaringot a sült húshoz, mentát és papsajtot saját magának, a köhögésére. A ház, az utca meg mögötte a hegy homályosnak tűnt a sűrű, lángszínű ködben, és miközben átszelte a füvet, látta, hogy a hajnalcsillag párába burkolózik. Magányos szarka szállt ki belőle, és olyan közel merészkedett, hogy a nő arcát megsuhintotta a szellő, amelyet a szárnya verdesése keltett. A madár felült a tetőgerincre, és kigúnyolta őt a recsegő hangján. Két rossz ómen, de mihez kezdjen velük? A nap úgyis akképp alakul, ahogy Isten akarja. A papsajt bőven, buján termett az út szélén. Martha lehajolt, és levágott egy marokra valót. A válla fölött három férfit látott közeledni. Felállt. A férfiak elbizonytalanodtak, aztán hátraléptek, mintha pokolbéli fajzatot láttak volna felemelkedni: ő volt ez a szipirtyó. Amikor magukhoz tértek, felgyorsították a lépteiket, és a házhoz siettek. Martha ekkor felismerte a látogatókat: a Hesketh legények voltak a falu túlsó végében álló kovácsműhelyből meg Herry Gowler a tömlöcből. Martha az ajtóhoz rohant, és majdnem be is lépett rajta, amikor utolérték. Olyan férfiak tompa arckifejezésével néztek rá, akik kényelmetlenül érzik magukat a rájuk bízott feladattól, a félelmüket pedig elárulta a szükségtelen durvaságuk. Félrelökték Marthát, ő pedig eldőlt, mint a lekaszált árpa, a küszöbön feküdt, miközben a tüdeje sípolva pumpálta a levegőt, mint a lyukas fújtató. A három férfi átlépett fölötte, bementek a házba. Martha oldalra fordította a fejét, így éppen látta, hogy Simon pont akkor kelt ki az ágyból, és részben üdvözlésképp.