Bosszú [antikvár]

ELOSZO Qfo^l Kitágult szem. Elnyílt ajak. Kipirult arc. Sápadt bőr. Úgy nézett ki, mint egy porcelánbaba: nagy kék szem, csokoládészínű haj és krémesen fehér bőr; törékenyen gyönyörű, olyasmi, amelyet nem azért teremtettek, hogy a sebhelyes, durva kezem érintse. A csuklójára fonódtak az ujjaim; úgy vert a szíve, mint egy kismadárnak. Próbák harcolni, próbált bátor lenni, próbált bántani engem, talán még meg is ölni. Tényleg azt remélte, hogy sikerülni fog? Remény; megbolondította az embereket, elhitetett velük olyasmit, ami nem volt valóságos. Már régóta leszoktam a reménykedésről. Tudtam, hogy mire vagyok képes. A lány azt remélte, hogy meg tud ölni. Én viszont tudtam, hogy meg tudom ölni őt, kétség sem férhetett hozzá. Megsimogattam a nyaka puha bőrét, aztán finoman köré fontam az ujjaimat. Kitágult a pupillája, de nem fejtettem ki erőt. Lüktetett a pulzusa a kérges tenyerem alatt. Én voltam a vadász, ő pedig a vad. Eljöttem, hogy magamnak követeljem a jutalmamat. Falcone ezért adta őt nekem. Élveztem a fájdalmas dolgokat. Élveztem fájdalmat okozni másoknak. Talán még szerettem is - ha képes lennék effajta