Boldogsziget [antikvár]

A könyv kötése meglazult, a könyvtest kissé félrenyomódott, kiadói borítója kopottas.
A Boldogsziget ​sajátos,egymáshoz laza szálon kapcsolódó tetralógia, melynek minden darabja önálló kisregényként is olvasható.Mégis egybetartozik valamennyi – nemcsak a helyszínek és szereplők emberi közössége, de legfőképpen az írói megformálási módszereinek erőteljes homogenitása okán. Szemes Zsuzsa úgy ír, ahogy az igazi naiv festők festenek.Erős kontúrokkal, nagy részletgazdagsággal, széles színskálával. Természetesen, s persze nem törődve sem az akadémiai szabályokkal, sem a divat hullámzásaival, Szemes Zsuzsa sem tanulta, ő tudja, érzi az írásaiban megjelenített világot, mely már-már „egzotikus” – legalábbis kortárs szépirodalmi felfedezetlenségében. Kisregényeinek hősei a társadalmi perifériák történelmi közelmúltjának és jelenének áldozatai,véres drámák főszereplői, akiknek az erkölcsöt a napi túlélés imperatívusza vési kőtáblába – úgy tűnik – napjainkig maradandóan. Itt a legtágabb értelemben vett természet törvénye diktál – embernek, állatnak, tájnak. Pásztorok, szerencsétlen cigányok világa ez, akiknek emberi kapcsolatait még nem vonta be,nem tette ködössé-kuszálttá holmi civilizációs keresettség, hipokrita rejtőzködés. Itt a tragédiák és az örömök tombolnak, itt a teljes szókészlet és gesztusrendszer élesben működik, akár a hirtelen helyzet hívja elő, akár évszázadok óta meggyökerezett mikrotársadalmi sémákat követ. De – nem kell hangsúlyozni – kultúra ez is. Kifinomult, csiszolt értékrenddel, viselkedésformákkal, csak éppen más.