Boldog Margit [antikvár]

Részlet: A kislány nyűgösen, kedvetlenül ébredt. - Soror, olyan rosszat álmodék - nyögdécselte, kelletlenül verdesve fekete bársonytakaróját s felkönyökölve fehér, vékony kis karjára. Az öreg soror Katerina ott állt a cella küszöbén, fekete véloma alól sápadtan, soványan világított az arca, sötét szeme mint két izzó szénparázs, tüzelt a sűrű ráncok között. Csontos ujjaival megtörölgette szikkadt ajkait s mosolygott. - Tám rosszul feküvél, aranyverágom, - kellemeskedett aggódón. - Avagy tám nem mondád végig az imádságodat az estve.