Bethlen Kata önéletírása [antikvár]

Üssük fel bárhol Bethlen Kata önéletírását, s nyomban az a nehezen megmásítható érzésünk támad, hogy itt olyasvalaki hagyományozza ránk élete foglalatát, akinek ez az élet röpke kitelepítettség a születés előtti csend és a halál utáni üdvözült öröklét tartalmasabb állapotai között. "Micsoda ez az élet? - enyésző füst és pára": így summáza az önéletírás sztoikus-predesztinációs versmottója ezt a bethlenkatai életérzést, hogy a későbbiekben lépten-nyomon találkozzunk mennyre szegezett tekintet és magabiztos üdvözültség-tudat magasbúl felmért külső és belső történésekkel, amelyekben két dolog mindig közös. Hogy bármi történjék azzal, aki itt élete tanulságait írásba foglalja, abból a fentibb szférából, ahová az önéletíró lelke visszavonult, mindez jelentéktelenül mulandó és másodlagos. És hogy ezzel az önéletíróval, aki oly magától értetődő öntudattal érzi feje fölött a mártírglóriát, enyésző füstnek ítélt élete során rendre sebnyitó történések és keserű tanulságok estek.