Beszélyek és regénytöredékek I-II. [antikvár]

Reggeli tizenegy óra lehet, midőn két úr lép az Albergo Italiano kapulépcsőjéről a gondolába.Az idő derült, és szép őszi napot igér.- Hová megyünk, signore!- A Manfrini-palotába, Antonio! válaszolá az ifjabbik úr.Antonio megindította s az nyílgyorsan halad a nagyobb és kisebb árúhajók közt, melyekkel a Canal-Grande, az egykori tengerkirálynőnek, Velenczének főutczája, szokatlanul telve van.- Láttamoztattad-e útlevelelünket? kérdé az előbb szólott idősb útitársát, ki tőle vagy jelleménél vagy helyzeténél fogva némi függésben volt.- Még tegnap estve, Anselm! válaszolá ez, félrevonva a gondolat függönyeit, hogy szabadon legeltethesse szemét a sötét márványépületeken, a Szent-Márk templomán, a Della Salute kúpjain, a Rialtón és a kék lagunán, melynek mélye régi és bősz titkokat fed, de külszine redőtlen és nyilt, mint a gyermekarcz.