Becsület és hűség [antikvár]

Részlet a könyvből: A láthatárt sűrű füst borítja. Messze távolból felhangzik még a dübörgés, melyet rohanó lovak patkói okoznak, egy-egy elkésett ágyú "öreg" hangja beleszól, aztán csend támad közel és távol. Csend a csatatéren, a hol még nem rég ezer meg ezer ember viaskodott egymással. Halotti csend mindenütt; mert a hol végig sepert a rónán az üldöző lovasság, nem maradt életnek nyoma. A megvert ellenség elfutott; a győző nyomában, az is hajszolja; de egyik sem hagyott hátra sebesülteket. A mi a rónán látható: csendes és néma halott. Egészen a folyó partjáig terül el az elhagyott csatatér. A csillogó vízszalag és a zöldelő nádas alkotják a határát. A hullám csobog a nádas zizeg... épp úgy mint rendesen, mintha semmi sem történt volna. A vízimadarakat messzire űzte ugyan az ágyúdörgés de magát a folyamot és a partján zöldelő növényeket nem bántotta a zaj. Hirtelen azonban kettéválik a nádas. Két alak lép elő. Egy nő és egy gyermek.