Beadványom [antikvár]

BEADVÁNYTERVEZET P.Mócsy Imre Kádár Jánosnak (Megjegyzés: A Beadványt P.Mócsy P.Kollár tanácsára nem küldte el a címzettnek.) Tisztelt Főtitkár Úr! Talán különösnek tűnik, hogy személyi ügyben fordulok a Főtitkár Úrhoz, de végeredményben talán nem is egy személyről van szó. Azonkívül egész ügyemben döntő jelentősége van annak - a beszámoló elején említendő -küldetésnek, melyben Főtitkár Úr is szerepet játszott. Ezért a jelenleg még életben lévő szereplők között legilletékesebb arra, hogy ügyemről helyes ítéletet alkosson és annak alapján valami orvoslást vagy legalább jótanácsot adjon. 1947-ben önként hazajöttem nyugatról, bár sokan igyekeztek erről lebeszélni, mert féltettek a "kommunistáktól". Én azonban Rómában a felszabadulás után az olaszországi szovjet és kommunista propaganda elolvasása után - meghallgatva az ellenkező oldalon a szovjet törvénykönyv híres 124.§-ának értelmezését is -, úgy éreztem, hogy szocialista rendszerben is lehet vallásos életet élni. Ugyanakkor Magyarországról olyan híreket kaptam, hogy ott vallását mindenki szabadon gyakorolhatja. Legszűkebb baráti köröm pedig nagy optimizmussal már akkor igyekezett a katolikus egyház és a magyar állam között valami "modus vivendit" létrehozni, bár ezért a legelképesztőbb gyanúsításoknak és rágalmaknak voltak kitéve, néha azok részéről is, akik később a békemozgalom és a "megegyezés" hívei és szószólói lettek. 1948-ban Czapik érsek szóvivőjeként a kormány ígéretét és ajánlatát vittem a Vatikánba, amelyet röviddel Rómába érkezésem után (de még az üzenet átadása előtt) a