Barátnők [antikvár]

Részlet a könyvből: "A Como és Milánó közti távolság rövidnek tűnt a térképen, de a valóságban sokkal hosszabb volt. Nagy nehezen kikeveredtek a városi forgalomból az országútra, de ott sem volt könnyebb dolguk. Teherautók tömege húzott el mellettük, a személyautók vezetői olasz temperamentummal vezettek, és legtöbbször szabálytalanul előztek. Elza az egyik kijáratnál elhagyta az autópályát, és másodrendű utakon vezetett tovább. Lili nem volt jó navigátor, többször eltévedtek, és ugyanoda értek vissza, ahonnan elindultak. A harmadik kör után végre rátaláltak a jó útra, ami Comoba vezetett. Megálltak a tóparton, a város főterén, és kíváncsian körülnéztek. Hajóállomás, néhány presszó, bár, és alacsony, formátlan épületek sora. Sehol egy szökőkút, szobor, amire egy olasz kisvárosban számítani lehet. Csalódottak és fáradtak voltak. Úgy határoztak, hogy itt maradnak éjszakára, és majd reggel eldöntik, merre mennek tovább. A téren megtalálták az információs irodát, ahol egy kedves, angolul is beszélő fiatal nő útbaigazította őket egy hotelba, ahol egy tóra néző szobát kaptak. A szoba tágas volt, az ágyak kényelmesnek ígérkeztek. A táj sokkal szebb volt az ablakokból, mint azt a térről látták. Elza kitárta az ablakokat, és mélyet szippantott a friss levegőből. Odafordult Lilihez, aki a csomagjaival bajlódott. - Úgy örülök, hogy nem maradtunk tovább Milánóban, és otthagytuk pár nappal előbb, mint terveztük. Te nem? - Igen is, meg nem is. Elmulasztottam két divatbemutatót, amit feltétlenül látni akartam. A bemutatók után mindig olcsóbban lehet megvenni a mintadarabokat."