Balalajka [antikvár]

Ime, mi lett abból: hogy Alexej Szergejevics Koloszov orosz ezredes, katona, mint mindenki fel ősapjáig, iszákos, káromkodó, eszem-iszom, mahumet ember, olyan, amilyennek fajtáját az orosz regényekből ismerjük, egyszer haragos kedvében hétéves fia előtt megtaposta a legényét; s hogy volt Rouenban egy leány, egy kiskereskedő leánya, ki, mint csitri, idegen diákokkal szeretett ugrálni: oroszokkal, szerbekkel, bolgárokkal; szerette szomorú szláv énekeiket s este, ha a diákok balalajkán játszottak s énekeltek hozzá, a nyitott ablakon kihajtva fejét hallgatta őket; egyszer a varróiskolában így szólt bolondosan elmélázva: »Én egy szlávhoz megyek feleségül« - s ha egyedül maradt, folyton hallotta a balalajka pengését.