Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Stockholmtól a sivatagig.
SZENT IVÁN napján, - 1899. évben, - az éjszaki nyár legszebb pompájának idején, hagytam el Stockholmot, hogy negyedik középázsiai utamat megkezdjem. A kikötő dúsan fellobogózott hajói a Szt. Iván ünnepét ünnepelték. Csak kevesen, szüleim, testvéreim s legközelebbi barátaim állottak a parton, midőn az Uleáborg gőzös megindúlt. Bármily viszontagságokat és nélkülözéseket kellett is három évi útamon elszenvednem: nehezebb napom ennél az elsőnél nem volt sohasem ; mert a legnagyobb elszántság ahhoz kell, hogy attól a környezettől váljunk el, melyhez gyermekkorunk óta az élet legszentebb kötelékei kapcsolnak.
Erre az útra sokkal nehezebb pocigyásszal indultam, mint megelőző utaimra; podgyászóm súlya 1130 kilogramm volt; 23 ládába volt csomagolva, melyeknek legtöbbje akként volt készítve, hogy egy ló kettőt kényelmesen szállíthatott. Felszerelésem igen tökéletes volt; volt nagy universaltheodolitom, három kronométerem, nivelláló messzelátóm és tükröm mérőrudakkal és mérőszalagokkal, mérőasztalom, két folyammérő eszközöm és több más tudományos műszerem.