Az utolsó Habsburgok [antikvár]

Nem azzal az érzéssel irom ezeket a feljegyzéseket, mintha én most történelmet irnék. A nagy históriai döntésben nem működtem közre, s a szereplőit csak a magánéletben figyeltem meg. De megfigyeltem őket. Már pedig nekem, őszintén szólva, ugy tetszik, hogy minden, amit az utolsó harminc esztendő alatt a Habsburgok életéről irtak, részben az igazságok barátainak, részben elmés embereknek a müve, de hiába keresem köztük a jó megfigyelőt, aki a maga kedvező pontjáról nézve sokat látott és szabadon és egyenes szóval elmondaná, amiket megfigyelt. (Nem tudom, vájjon én igényt tarthatok-e a „jó megfigyelő" elnevezésre. Megfigyelő állomásom is lőtávolságon kivül esett, azaz nem voltam benne semmi udvari cselszövésben. Salzburgban és Fiúméban nevelkedtem, ebben a félolasz; városban, s itt is egy szakszerűen polgári tengerész-akadémián, nem pedig Bécsben, nem Ferenc József király közvetlen közelében.