Az utolsó cseppig [antikvár]

A számadó lóg siklóernyőjén a Sez Ner lábánál, a tanyaház alatti lucfenyők között. A hegynek háttal lóg, a házból hallani, ahogy szitkozódik, arccal a másik völgyoldal felé, ahol égnek merednek a hegyek csúcsai, egyik a másik után, középen a Pez Tumpiv, hatalmas, ahogy ott áll a maga 3101 méterével, mintha a többi hómentes hegycsúcs fölé magasodna. Vissza fog az jönni, mondja a segédszámadó, hadd lebegjen csak még egy kicsit, ha már nem bírt átrepülni. A sajt felfúvódik, éjszaka ledobja magáról a földre a nehezékköveket, hogy mindenki felébred. A kanász és a csordás a tiszta éjszakában kihordja a megromlott sajtkorongokat az udvaron és az istállón át az istálló mögé, és a trágyagyűjtőbe dobja őket. A számadó és a segédszámadó ezalatt áll a küszöbön nadrágzsebre tett kézzel. A segédszámadónak nyolc ujja van, öt a bal és három a jobb kezén. Jobb keze többnyire nadrágzsebében vagy az asztal alatt, a combján. Ha fekszik a tanyaház előtt a fűben a sertés-karám mellett, csizmáját, zokniját is levette, és alszik, a kanász megszámolja lábujjait. A segédszámadó délután alszik, mert